IL MAKIAGE- Egy valóra vált álom...

Kislányként folyamatosan anyu magassarkú cipőiben mászkáltam, a nagynéni hosszú csillogós fülbevalóit nézegettem magamhoz a tükörben, vajon hogy állna, és titokban a nálam 10 évvel idősebb nővérem sminkkészletét lopkodtam és elhittem, "igazi nő" vagyok...

... egészen kicsiként tökéletesen tudtam már, hogy mit szeretnék...míg a barátnőim balerina, és énekesnői karriert terveztek az óvodában, én jól tudtam, és kötöttem az ebet a karóhoz, hogy én bizony sminkes leszek...

Jó pár éve már, hogy ez történt, így gondoltam, illő lenne végre papírra, illetve képernyőre vetni a sztorimat...

23 éves voltam... egy átlagos hétvégi bevásárlásra mentem a Westendbe, ahol rögtön - persze sminkmániás lévén-, az akkor nemrégen nyílt  Il Makiage standhoz vezetett az első utam... nézelődtem, és az egyik lány megszólított... beülhettem, kipróbálhattam a termékeiket... a színekbe első pillantásra beleszerettem...

A termékpróba végén még sokáig beszélgettem a sminkes lánnyal, aki rengeteget mesélt a cégről, és hogy ő hogyan lett sminkes, kinél tanult, merre dolgozott... terveimhez pedig azt mondta, nagyon is jó helyen járok, hiszen az Il Makiage segíthet valóra váltani kislánykori álmomat, ugyanis van sminkiskolájuk...

Ő javasolta, hogy iratkozzam fel hostesseiknél, és akkor meg tudnak hívni az Andrássy úton lévő központjukba, ingyen sminkre, tanácsadásra, sőőőt, ott a helyszínen még a sminkes tanfolyamukról is kaphatok információt... na, nekem több se kellett, ezzel megfogtak.

Felírattam magam, a lányok nagyon kedvesek voltak, és másnap már csörgött is a telefonom... Szerda délre mehetek hozzájuk! Majd kiugrottam a bőrömből!

Az Andrássy úti szalon csodás volt, mintha valami kastélyban jártam volna. Ott rögtön be is iratkoztam a tanfolyamra, aminek az első szintje, 16 csodás hét volt az életemben. Utána vizsga, siker, a sminkemet díjazták, és jöhetett a következő "forduló", azaz a tanfolyam második szintje, 10 hét varázs.

Egyre fantáziadúsabb sminkeket kellett kiagyalnunk, és én egyre jobban élveztem a dolgot. Közben már néha magán munkákat is vállaltam, esküvőkre és tánc-showkra jártam sminkelni. Az így összegyűjtött pénzből sikerült beiratkoznom a harmadik majd a befejező negyedik szintjére is a tanfolyamnak,s bár nem volt olcsó mulatság, mindvégig előttem volt, hogy a jövőmért, a kislánykori  álmomért dolgozom... A tanfolyamról pedig még zárójelben annyit, hogy valóban nagyon profi oktatóik vannak, igazi sminkmesterek, tehát többek között ez az amit meg kell fizetni, másrészről pedig már nem is tűnik olyan soknak a tanfolyam ára, ha eláruljuk, hogy az összeg tartalmazza a jól felszerelt sminkes táskát is, amit magában csaknem egy vagyonért vásárolhatnánk meg más úton.

Mikor már a vége felé jártam, igazán nem mondhatom, hogy nem kezdtem fáradni, de már éreztem, hogy közel a felállított cél, és ez nagyon nagy erőt adott a befejezéshez. Folyamatosan gyakoroltam, külsős munkákat vállaltam, bulira, buliban, és ballagásra is sminkeltem. S mikor már csak az utolsó vizsga volt hátra, (minden szint után egy vizsga van), vettem egy nagy levegőt, és egy tábla Milka csokit, és útnak indultam. Reménykedtem, hogy ez az út még csak egy ösvény, és ha elég sokat gyaloglok, majd elvezet egy még nagyobb útra. Úgy tűnik, lekopoghatom, eddig úgy látom, nem tértem le sem a fűbe, és zsákutcában se járok hál' istennek...

Így, most már én is, több mint egy éve hivatásos sminkesként sminkelhetek, jártam ezer helyen, de azt hiszem maradok a tv- és a filmek, végül de nem utolsó sorban pedig a divatbemutatók és gálák világánál, mint sminkes.

És köszönöm, még egyszer itt is, mindannak a sok embernek, sminkesnek, oktatónak, hostessnek, szüleimnek, barátaimnak, akik mind-mind hittek bennem, és akik elmondhatatlanul sokat tettek azért, hogy egy kislány hajdani álma valóra váljon.Tündérmesében érzem magam, sikerült. Köszönöm Il Makiage, ezt sosem felejtem el...!

Panncsi*